Végre végre végre! (avagy "tudtam, tudtam, tudtam!") 

Szingapúrnak VAN másik arca, vannak olyan emberek, akik fontosnak tartják a művészetet, a kultúrát, a jó beszélgetéseket. Nem tudom, hány ilyen hely lehet, de egy ez: 

http://www.post-museum.org/

Egy pici galéria Little India szélén, tuti vegetáriánus étteremmel a földszinten, mellette galéria, felül előadóhelyiség. Megidézi a magyar romkocsmák hangulatát.  Tegnap itt voltunk, ugyanis a művész barátaink itt beszéltek munkásságukról. Így: 

http://www.post-museum.org/dorkbot/index.html

A négy elaőadó közül egészen közeli barátaink Luis és Anne-Marie. Igazából talán azt is állíthatjuk, hogy egyetlen barátaink még egy másik házaspárral egyetemben. 

Itt Luis:

Itt meg Anne-Marie: 

Művészekről művészfotók. Mégsem akartam belevakuzni a szemükbe. 

Szóval mindketten gamedesign-ban utaznak, vagyis számítógépes játékok megtervezésével foglalkoznak. Én azt hittem, ilyen elvetemült kocsiüldözős meg lövöldözős játékokat csinálnak, de nem, mindenféle elvont grafikákat a tér meg az idő megjelenítésére, és tök érdekes volt az egész. És jó volt, hogy csak olyan emberek voltak ott, akiket ez érdekel, nem a lövöldözés meg a kocsiüldözés. És mitöbb, voltak helyiek is, ami számomra elégtételt jelentett. Nem lehet, hogy itt mindenkit csak a vásárlás meg a számítógépezés érdekeljen... ööö... vagyis... szóval, na. 

 (ui a képekkel még mindig bajban vagyok...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.